1. Vallási eredet

A színház- és drámatörténet kezdete a valláshoz kapcsolódik. Az ókori görögök vallásos szertartásokat mutattak be isteneik tiszteletére.

Tudomásunk van arról, hogy ie. VII. szd. környékén évente tartottak vallásos ünnepet Dionüszosz isten tiszteletére. Ennek középpontjában Dionüszosz mítoszának megjelenítése volt, egy tánccal, zenével kísért vallási esemény. Összefügg ezzel, hogy a dráma szó eredete a  dran ‘cselekedni’ szó volt (arra utal, hogy a történetet eljátszották).

Később valószínűleg más mitológiai történeteket is  megjelenítettek, a görög tragédiák mitológiai történetet dolgoztak fel. Mindebből adódik a tragédia vallásos jellege.

2. Vallásos szertartásból színház

Az ünnepre felvonuló csoportnak volt egy karvezetője. A kar kommentálta a megjelenített eseményeket (kardal=dithirambosz).

Ie.  a VI. szd-ban Theszpisz, a görög drámaíró felléptetett egy színészt is, aki párbeszédet folytatott a karral és karvezetővel. Ez az eredete annak, hogy a dráma dialógusokból áll.

Az idő előrehaladtával a kar szerepe egyre csökkent, a színészé pedig, aki magyarázta akar énekeit, egyre nőtt.

Ie. az V. szd-ban Aiszkhülosz már 2 színészt alkalmazott, Szophoklész pedig már hármat.  A színészek száma ilyen módon nőtt, a dialógusok száma is. Az egész folyamat végeredményeképpen a színész szerepe önállósult, és a hajdan főszerepet betöltő kar szorult háttérbe.

 3. Az épület

A görög színházakat hegyoldalba építették az akusztika miatt. Ügyeltek arra, hogy a színpad mögötti táj látványa impozáns legyen (máskor a színpad hátteréül palota-díszletet építettek).

A színház részeit mutatja az alábbi ábra:

Dia1

 

Az épületek több tízezer ember befogadására is alkalmasak voltak. Az epidauroszi színház például 12 ezer nézőt fogadhatott egyszerre.

 

4. Kellékek

 

Dia2

A színészek tógában, álarcban és magasított talpú cipőben, a kothornoszban játszottak. Színészként csak férfiakat foglalkoztattak, még a női szerepekre is. Érdekes technikai megoldás volt az az emelőszerkezet, amellyel az istenség földre szállását tudták érzékeltetni (deus ex machina). Az ókori görög színházban nem volt függöny, az előadást nem tagolták felvonásokra és kosztümöt sem alkalmaztak.

5. A színház helye a társadalom életében

A színház, mai korunkkal ellentétben nem csupán alkalmi szórakozás volt a görögök számára, a társadalom életében betöltött szerepe rendkívüli volt. A drámaírók állami ösztöndíjat kaptak, hogy zavartalanul dolgozhassanak. A kiválasztott drámák szerzői pénzt kaptak a kar megszervezésére. A drámai verseny nyertese óriási megbecsülésben részesült, városa büszkesége lett.

A városok gazdag polgárok finanszίrozták az előadást, kiválasztották a drámákat, szétosztották a díjakat. Befektetésük nem térült meg, adományként és önként adták, hiszen egy sikeresen megszervezett drámaünnep az ő dicsőségük is volt. Az előadások célja nem a szórakoztatás volt, sokkal inkább hasonlított az istentiszteletre.

Nem jelentett mindennapi szórakozást, csak alkalmanként játszottak. Az előadások nappal folytak, ilyenkor az elöljárók munkaszüneti napot biztosítottak. Az  előadások ingyenesek voltak.

 6. A színházi előadások (drámai versenyek) rendje

A drámai versenyeket évente egyszer rendezték meg. Az előadássorozat négy napig tartott, amelynek rendje a következő volt:

 

1. nap 5 komédiaíró 5 komédia
2. nap  

3 tragédiaíró  versenye

 

3 tragédia  + 1 szatírjáték
3. nap 3 tragédia  + 1 szatírjáték
4. nap 3 tragédia  + 1 szatírjáték

7. A tragédia formája és a görög színház

A klasszikus tragédia meghatározása a következő:

A drámai műnembe tartozó műfaj. Színpadi előadásra szánják, színészek adják elő, formája párbeszédes. A klasszikus tragédia részei: expozíció, bonyodalom, konfliktus, tetőpont, feloldás. Jellemző rá a  hármas egység elve (tér, idő és cselekmény egysége).

A dráma eseménysort ábrázol, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát dialógusaikból, monológjaikból és tetteikből ismerhetjük meg. Témaként olyan történetet választ, amelyben hirtelen értékveszteség, értékpusztulás következik be. A cselekmény szintjén ez a kiemelkedő hős halálában vagy lelki összeomlásában nyilvánul meg. A tragikus hős többnyire a korszakban általánosan elismert pozitív erkölcsi értékeket képvisel. Bukása a félelem és együttérzés érzelmeit váltja ki a nézőből, és megerősíti a hős által képviselt értékek tiszteletét (katarzis).

 

A tragédia 24 óra alatt, egy helyszínen játszódik – mivel nincsenek felvonások és függöny, nem is lehetne érzékeltetni a tér- és idősík-váltást. Mivel a drámai előadás kultikus esemény, nincs helye semmiféle hatásvadászatnak. A színpadon így soha nem ábrázolták a görögök a halált, a gyilkosságot. Mivel nincs mód arcjátékra (egyrészt messze vannak a színészek, másrészt álarcban játszanak), a szövegnek, a dialógusnak, a monológnak központi jelentősége van.

A színház felépítése megfelel a tragédiák szereplői struktúrájának: külön helye van a karnak és a színészeknek.