I. Arany János és kora
Arany jóformán végigélte a XIX. századot. Gyermek –és ifjúkora a pezsgő reformkor idejére esik, átéli a szabadságharcot és az azt követő nemzeti tragédiát, a kiegyezést, idős korában pedig megismeri azokat a költőket, akik a következő század (Nyugat) irodalmának előkészítői lesznek. (Reviczky, Komjáthy, Vajda). Művészete ennélfogva sokszínű, sok XX. századi költő számára példa (Babits, Radnóti, Kosztolányi).
II. Élete
1817-ben született Nagyszalontán, a debreceni Református kollégiumban is tanult, majd Kisújszálláson segédtanító lett. Ezután vándorszínésznek állt, majd Szalontán igazgató-helyettes és másodjegyző. Feleségétől, Ercsey Juliannától két gyermeke született, az egyik Arany László, költő.
1845-ben Az elveszett alkotmány című művével a Kisfaludy Társaság díját nyeri. Sikerei folytatódnak: 1846-ban a Toldival nyer díjat.
A szabadságharcban való részvétele miatt bujdosnia kellett, majd Nagykőrösön lett gimnáziumi tanár. Ezek után egyre fontosabb szerepet tölt be a magyar irodalomban:
- lapszerkesztő (Szépirodalmi Figyelő, Koszorú)
- A Kisfaludy Társaság igazgatója
- Az Akadémia titkára majd főtitkára
1876-ban visszavonult (ebben szerepet játszott lánya, Juliska halála), csak írással foglalkozott. Utolsó műveit a Margitszigeten írta, amelyeket Őszikék címmel ismer a magyar irodalom.
III. Művészete
Epikai, lírai műveket és balladákat írt (ez köztes műfaj, epikai, lírai és drámai elemeket tartalmaz).
Ő elsősorban epikusnak tartotta magát. Epikai művei:
- Toldi-trilógia (elbeszélő költemények)
- Bolond Istók (verses regény)
- A nagyidai cigányok (komikus eposz)
- Buda halála (eposz, nem készült el).
Balladáiban a bűnhődés foglalkoztatja (Ágnes asszony, Tetemre hívás), lírájának legszebb darabjai a szabadságharc utáni egyéni tragikus élményt fogalmazzák meg.
Fordításai a magyar fordításirodalom remekei: pl. Shakespeare Hamletje és a Szentivánéji álom.
Arany a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze is volt, régi magyar szavakat élesztett fel (pl.apród), természetes módon használta a népnyelv fordulatait és igen gazdagon alkalmazott stíluseszközöket, a nyelv zeneiségét, a hangulatfestő szavak érzelmi hatását maximálisan kihasználta.
IV. Összehasonlító elemzés
Toldi-trilógia részei:
- Toldi (1846)
- Toldi estéje (1847-ben írta, 1854-ben jelent meg)
- Toldi szerelme (48-tól írta, 1879-ben jelent meg)
Toldi
- A Kisfaludy Társaság pályázatot hirdetett egy olyan epikai mű megírására „melynek hőse valamely nép ajkán élő személy. Forma és szellem népies legyen”. Arany erre a pályázatra írta a Toldit. (a pályázatot megnyerte)
- Forrásai:
- a nép emlékezetében még élt Toldi Miklós, sok monda élt róla
- Ilosvai Selymes Péter írt Toldiról egy széphistóriát a XVI. században
- Népmesei elemeket is felhasznált (a legkisebb fiú a királyi udvarba jut)
- Műfaja: elbeszélő költemény: a romantika korában lett népszerű, verses epikai mű, ami eposzi elemeket is felhasznál (tárgymegjelölés, hőse a kor emberideálját testesíti meg)
- Szerkezet: 6 ének a bujdosásról, 6 ének a dicsőséges győzelemről szól
- Jellem és jellemfejlődés: tipikus magyar jellem: alapvetően nyugodt, de ha megsértik, hirtelen haragú
A mű kezdetén egzisztenciális problémákkal küzd: nem úr és nem is paraszt (mégis parasztnak titulálják). Bűnt követ el: ezért bűnhődnie kell (bujdosás, viszontagságok). A haza érdekében véghezvitt hőstette miatt személyes bűne is megbocsáttatik.
- Népiesség programjába illeszkedik: Toldi felemelkedése Arany szerint a nép felemelkedésének lehetőségét fejezi ki.
- Versforma: felező tizenkettes: tipikus magyar forma, hangsúlyos verselésű
Arany felbuzdulva a Toldi sikerén, és barátai unszolására a történet folytatásába kezd.
Toldi estéje számos ponton kapcsolódik a Toldi első részéhez, bár hangvétele, megközelítésmódja más. A Toldi estéje kiábrándult, melankolikus hangvételű.
Hasonlóságok:
- Tájleírással kezdi mindkét művet (nyár ill. ősz)
- A főhős azonos, de más az emberideál: a felemelkedő népi hős szerepét átveszi a szemlélődő, bölcs, önmarcangoló, korával ellentétbe kerülő Don Quijote-típus
- A szerkezet hasonló: Nagyfaluból indul el és Pestre érkezik (a T.E. csak 6 ének)
- Megint van kísérője: az egykori Bence fia
- Toldi megint hőstettet visz véghez
- Hőstettét megint két fiú harca előzi meg
Az azonos motívumok a két mű szoros összetartozását hangsúlyozzák.
Különbségek:
- A Toldi nyári, a Toldi estéje őszi képpel kezdődik. A nyár a fiatalságot és az erőt fejezi ki, míg az ősz az elmúlást, halált és szomorúságot. Az ősz képébe illeszkedik a kezdő jelenet: az öreg Toldi a saját sírját ássa.
- A Toldiban a főszereplő a kor emberideálja: csodálják és elismerik. A Toldi estéjében olyan embert alakít, aki nem illik a saját korába, eljárt fölötte az idő. A műben Arany ezt úgy fejezi ki, hogy az újabb nemzedék képviselői (király és az udvar) kigúnyolják Toldi konzervatív gondolkodását, régies öltözködését. Ennek ellenére sok értékes gondolatot fogalmaz meg Toldi: leginkább a nemzeti hagyományok védelmének szükségességét. (Ez minden bizonnyal Arany János véleményét is tükrözi).
- A fiatal Toldi bűne azonnal megbocsáttatik, ahogy hőstettét végrehajtja. Az öreg Toldinak a király nem bocsát meg rögtön, kétségek között hagyja, s csak a halálos ágyán ad neki feloldozást.
- Míg a Toldit az optimizmus hatja át, a Toldi estéje inkább elégikus-ironikus hangnemű. Pedig csupán két év telt el a két mű megírása között. Arany megkérdőjelezi saját maga régebbi naív optimizmusát.
- A Toldi egy mesei elemeket felhasználó, fordulatos történet. A Toldi estéjének jó részét a király és Toldi vitája teszi ki: a király az európai fejlődés, a modernizáció útján kíván haladni, eszménye az európaiság, a királyi udvar olaszos jelleget ölt; Toldi pedig a hagyományokhoz ragaszkodik, félti a nemzeti értékeket, és a régi erkölcsi normákat sírja vissza. Arany nem foglal állást egyik mellett sem, valószínűleg szerinte is a két vélemény között van az igazság. A király mondata pontosan kifejezi a két világkép ütközését:
Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel,
Aki ésszel hódít, nem testi erővel.