I.                    Arany János és kora

Arany jóformán végigélte a XIX. századot. Gyermek –és ifjúkora a pezsgő reformkor idejére esik, átéli a szabadságharcot és az azt követő nemzeti tragédiát, a kiegyezést, idős korában pedig megismeri azokat a költőket, akik a következő század (Nyugat) irodalmának előkészítői lesznek. (Reviczky, Komjáthy, Vajda). Művészete ennélfogva sokszínű, sok XX. századi költő számára példa (Babits, Radnóti, Kosztolányi).

 

II.                  Élete

1817-ben született Nagyszalontán, a debreceni Református kollégiumban is tanult, majd Kisújszálláson segédtanító lett. Ezután vándorszínésznek állt, majd Szalontán igazgató-helyettes és másodjegyző. Feleségétől, Ercsey Juliannától két gyermeke született, az egyik Arany László, költő.

1845-ben Az elveszett alkotmány című művével a Kisfaludy Társaság díját nyeri. Sikerei folytatódnak: 1846-ban a Toldival nyer díjat.

A szabadságharcban való részvétele miatt bujdosnia kellett, majd Nagykőrösön lett gimnáziumi tanár. Ezek után egyre fontosabb szerepet tölt be a magyar irodalomban:

  • lapszerkesztő (Szépirodalmi Figyelő, Koszorú)
  • A Kisfaludy Társaság igazgatója
  • Az Akadémia titkára majd főtitkára

1876-ban visszavonult (ebben szerepet játszott lánya, Juliska halála), csak írással foglalkozott. Utolsó műveit a Margitszigeten írta, amelyeket Őszikék címmel ismer a magyar irodalom.

 

III.               Művészete

Epikai, lírai műveket és balladákat írt (ez köztes műfaj, epikai, lírai és drámai elemeket tartalmaz).

Ő elsősorban epikusnak tartotta magát. Epikai művei:

  • Toldi-trilógia (elbeszélő költemények)
  • Bolond Istók (verses regény)
  • A nagyidai cigányok (komikus eposz)
  • Buda halála (eposz, nem készült el).

Balladáiban a bűnhődés foglalkoztatja (Ágnes asszony, Tetemre hívás), lírájának legszebb darabjai a szabadságharc utáni egyéni tragikus élményt fogalmazzák meg.

Fordításai a magyar fordításirodalom remekei: pl. Shakespeare Hamletje és a Szentivánéji álom.

Arany a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze is volt, régi magyar szavakat élesztett fel (pl.apród), természetes módon használta a népnyelv fordulatait és igen gazdagon alkalmazott stíluseszközöket, a nyelv zeneiségét, a hangulatfestő szavak érzelmi hatását maximálisan kihasználta.

 

IV.                Összehasonlító elemzés

Toldi-trilógia részei:

  • Toldi (1846)
  • Toldi estéje (1847-ben írta, 1854-ben jelent meg)
  • Toldi szerelme (48-tól írta, 1879-ben jelent meg)

 

Toldi

  • A Kisfaludy Társaság pályázatot hirdetett egy olyan epikai mű megírására „melynek hőse valamely nép ajkán élő személy. Forma és szellem népies legyen”. Arany erre a pályázatra írta a Toldit. (a pályázatot megnyerte)
  • Forrásai:
  • a nép emlékezetében még élt Toldi Miklós, sok monda élt róla
  • Ilosvai Selymes Péter írt Toldiról egy széphistóriát a XVI. században
  • Népmesei elemeket is felhasznált (a legkisebb fiú a királyi udvarba jut)
  • Műfaja: elbeszélő költemény: a romantika korában lett népszerű, verses epikai mű, ami eposzi elemeket is felhasznál (tárgymegjelölés, hőse a kor emberideálját testesíti meg)
  • Szerkezet: 6 ének a bujdosásról, 6 ének a dicsőséges győzelemről szól
  • Jellem és jellemfejlődés: tipikus magyar jellem: alapvetően nyugodt, de ha megsértik, hirtelen haragú

A mű kezdetén egzisztenciális problémákkal küzd: nem úr és nem is paraszt (mégis parasztnak titulálják). Bűnt követ el: ezért bűnhődnie kell (bujdosás, viszontagságok). A haza érdekében véghezvitt hőstette miatt személyes bűne is megbocsáttatik.

  • Népiesség programjába illeszkedik: Toldi felemelkedése Arany szerint a nép felemelkedésének lehetőségét fejezi ki.
  • Versforma: felező tizenkettes: tipikus magyar forma, hangsúlyos verselésű

 Arany felbuzdulva a Toldi sikerén, és barátai unszolására a történet folytatásába kezd.

 

Toldi estéje számos ponton kapcsolódik a Toldi első részéhez, bár hangvétele, megközelítésmódja más. A Toldi estéje kiábrándult, melankolikus hangvételű.

Hasonlóságok:

  • Tájleírással kezdi mindkét művet (nyár ill. ősz)
  • A főhős azonos, de más az emberideál: a felemelkedő népi hős szerepét átveszi a szemlélődő, bölcs, önmarcangoló, korával ellentétbe kerülő Don Quijote-típus
  • A szerkezet hasonló: Nagyfaluból indul el és Pestre érkezik (a T.E. csak 6 ének)
  • Megint van kísérője: az egykori Bence fia
  • Toldi megint hőstettet visz véghez
  • Hőstettét megint két fiú harca előzi meg

Az azonos motívumok a két mű szoros összetartozását hangsúlyozzák.

 

Különbségek:

  • A Toldi nyári, a Toldi estéje őszi képpel kezdődik. A nyár a fiatalságot és az erőt fejezi ki, míg az ősz az elmúlást, halált és szomorúságot. Az ősz képébe illeszkedik a kezdő jelenet: az öreg Toldi a saját sírját ássa.
  • A Toldiban a főszereplő a kor emberideálja: csodálják és elismerik. A Toldi estéjében olyan embert alakít, aki nem illik a saját korába, eljárt fölötte az idő. A műben Arany ezt úgy fejezi ki, hogy az újabb nemzedék képviselői (király és az udvar) kigúnyolják Toldi konzervatív gondolkodását, régies öltözködését. Ennek ellenére sok értékes gondolatot fogalmaz meg Toldi: leginkább a nemzeti hagyományok védelmének szükségességét. (Ez minden bizonnyal Arany János véleményét is tükrözi).
  • A fiatal Toldi bűne azonnal megbocsáttatik, ahogy hőstettét végrehajtja. Az öreg Toldinak a király nem bocsát meg rögtön, kétségek között hagyja, s csak a halálos ágyán ad neki feloldozást.
  • Míg a Toldit az optimizmus hatja át, a Toldi estéje inkább elégikus-ironikus hangnemű. Pedig csupán két év telt el a két mű megírása között. Arany megkérdőjelezi saját maga régebbi naív optimizmusát.
  • A Toldi egy mesei elemeket felhasználó, fordulatos történet. A Toldi estéjének jó részét a király és Toldi vitája teszi ki: a király az európai fejlődés, a modernizáció útján kíván haladni, eszménye az európaiság, a királyi udvar olaszos jelleget ölt; Toldi pedig a hagyományokhoz ragaszkodik, félti a nemzeti értékeket, és a régi erkölcsi normákat sírja vissza. Arany nem foglal állást egyik mellett sem, valószínűleg szerinte is a két vélemény között van az igazság. A király mondata pontosan kifejezi a két világkép ütközését:

Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel,

Aki ésszel hódít, nem testi erővel.