Alá- és mellérendelésről a nyelv három szintjén beszélünk: a lexémák (szavak), a szintagmák (szókapcsolatok) és a mondatok szintjén.

  1. a szavak szintjén:
  •  alárendelő: az előtag mindig valamilyen bővítménye az utótagnak. pl. favágó (mit vágó?), napsütötte (mi sütötte?)
  •  mellérendelő: a tagok egyenrangúak, azonos szófajúak. Pl. búskomor, dúsgazdag, azaz, egy-egy, iciri-piciri

 

  1. a szókapcsolatok szintjén:
  •  alárendelő: a két tag mondattani viszonyban van egymással: a Sátán kutyája (birtokosjelzős), Iskola a határon (helyhatározós)
  •  mellérendelő: a szókapcsolat két tagja egyenrangú, azonos szófajú. Pl. Péter és Pál, „Istenségnek látszó csalfa, vak Remény” Egerek és emberek

 

 3.  a mondatok szintjén

Ha a két tagmondat egymással egyenrangú, külön-külön mindkettő teljes mondat, akkor mellérendelő mondatokról beszélünk. A mellérendelő mondat fajtái:

  • Kapcsolatos: „Bújt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjában
  • Választó: Vagy harcolunk, vagy elveszünk egy szálig.
  • Ellentétes: „Nem mulatni megyünk, megyünk öldökölni.”
  • Következtető: „Szeretem, ezért megölöm.”
  • Magyarázó: A parafa a víz színén úszik, ugyanis könnyebb a víznél.

 

Az alárendelő mondat tartalmaz egy főmondatot, amelyből hiányzik egy mondatrész (ezt utalószó helyettesítheti). A mellékmondat ezt a hiányzó részt fejti ki. Az alárendelő mondatokat azzal a mondatrésszel nevezzük el, amely a főmondatból hiányzik.

  • állítmányi: A föld azé, aki megműveli.
  • Alanyi: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”.
  • Tárgyi: Azt hallottam én a héten, leányvásár lesz a réten.
  • Módhatározói: „…az idő hirtelen elrepül, mint a nyíl…” (bármilyen határozói alárendelés lehetséges)
  • Minőségjelzői: Olyan ruhát akarok, amilyen a tiéd. (bármilyen jelzői alárendelés lehetséges)