Roy Jacobsen: Szoba kiadó

1960-as évek. A norvég jólétnek még alig látjuk némi előjelét. A lakótelepi gyerekek közt uralkodó farkastörvények, a gyermekét egyedül nevelve küszködő anyuka mélyen eltemetett titkaival, és a családba hirtelen berobbanó, kivételes intelligenciájú kislány, akit értelmi fogyatékosnak diagnosztizálnak: mindezt a félárva Finn szemszögéből követjük. Nincs túlzásba vitt érzelgősség (ami helyenként csábító lehetőség lenne), tisztességesen megírt regény. A (kortárs) skandináv bizonyítvány eddig igen jó (az élen Per Pettersonnal és a filmrendező-forgatókönyvíró T.A. Jensennel Legközelebb Sofi Oksanen kerül a mérlegre.

2017. június 2.

későbbi bejegyzés: Sofi Oksanen (Norma) rontott az átlagon…

Gabriel García Marquez: Utazás Kelet-Európában

García Marquez az ötvenes évek vége felé látogat újságíróként a vasfüggöny mögé, hogy “tanulmányozza a népi demokráciákat”.  Hazánkat az 56-os forradalom leverése után néhány hónappal látogatja meg. Az írás leginkább igen szubjektív benyomások sorozata Berlin, Prága, Moszkva és Budapest (egyébiránt erősen különböző) világáról. Amit García Marquezben igazán szeretek, annak látásmódban, stílusban alig akadni a nyomára. Nem beszélve a pontatlanságokról (Kisújszállás helyett Újpestre lokalizálja Kádár 1957. augusztus 20-i beszédét, október 23. helyett október 28-át jelöli a forradalom kitörése kezdőnapjának). Érintettségünk miatt persze kíváncsian olvastam – különösen – a Budapest-fejezetet. Amikor a könyvet letettem, az első gondolatom az volt: milyen jó, hogy végül szépíró lett!

2017. május 30.

2017 májusában még azt hittem, majd mindegyikről fogok írni. Egyelőre csak a címek felsorolása valósul meg, esetleg egy-egy mondat:

Schein Gábor: Svéd

Gyarmati Fanni naplója

Pál Dániel Levente: Az úr nyolcadik kerülete

Venyedikt Jerofejev: Moszkva – Petuski

Nem el, hanem újra. Itt a lényeg.

Vargas Llosa, Mario: A diszkrét hős

Péterfy Gergely: A kitömött barbár

Péterfy Gergely: Halál Budán

Munro, Alice: Csend, vétkek, szenvedély

Péterfy Gergely: A kitömött barbár

A Halál Budán akkor is jobb, ha A kitömött barbár kapott művészeti díjat.

Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland

Murakami Haruki: Tánc, tánc, tánc

Dragomán György: A fehér király

Ezzel megint az a helyzet, mint a Péterfyvel. A Máglya nem üti meg A fehér király szintjét.

Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint

Nekem még mindig a Halál Budán. És ez a legkevésbé   😐

Jü Hua: Testvérek

Homérosz: Iliász

Muszáj volt újra. A nyolcéves gyerekem beleszeretett a görög mitológiába.