I.                   A Nyugat és kora

A XIX. század második felében az irodalmi ízlés meghatározója Gyulai Pál és az általa képviselt konzervatív népnemzeti iskola volt. A költészeti ideálnak Petőfi és Arany számított, holott az európai irodalomban már más szelek fújtak. Az igazi nagy irodalmi áttörést a Nyugat jelentette, ezt megelőzően pedig – sokak szerint főképpen Ady Új versek és Vér és arany című kötete, amelyet a nem konzervatív irányba tartozó gondolkodók és művészek széles körben üdvözöltek. Ady Endre hamarosan meginduló Nyugat első nemzedékének vezéregyénisége volt.

 

II.                Ady Endre élete

1877-ben született Érmindszenten (mai Erdély) protestáns köznemesi családban. Hat ujjal született, amit a néphit a kiválasztottság jelének tartott (sámán). Középiskoláinak befejezése után (Zilah) jogot tanult Debrecenben, majd Nagyváradon újságíróskodott. Itt ismerkedett meg Brüll Adéllal, s itt kezdődött a nagyjából 10 évig tartó viszonyuk. Léda nagyvilági nő volt, tulajdonképpen ő ismertette meg a fiatal Adyt befolyásos emberekkel és Párizzsal. Ady élete során többször utazott Párizsba, itt ismerkedett meg az új művészeti irányzatokkal is. A Nyugat indulásáig 4 kötete jelent meg, köztük a legjelentősebb a Vér és arany.

A Nyugat indulásától kezdve a magyar irodalom meghatározó egyénisége lett, életmódjával és költészetének újszerűségével némelyeket felháborított, mások istenítették. Több támadás érte az egyház részéről erkölcstelenség miatt, az irodalompolitika részéről pedig hazafiatlanság miatt.

Verseskötetei (Az Illés szekerén 1908, Szeretném, hogyha szeretnének 1909, Ki látott engem 1914, A halottak élén 1918) szinte kivétel nélkül a magyar irodalom mérföldköveinek számítanak.

1912-ben szakított Lédával, 1915-ben feleségül vette ifjú rajongóját, Boncza Bertát (Csinszka).  Háborúellenes versei miatt támadták, a Nyugat kelt védelmére. Hosszas betegeskedés után 1919-ben halt meg.

A magyar nyugatos költők többnyire átvették a francia szimbolisták szemléletét, stílusát, témáit – de csak költészetükben. Ady bohém módon élt és ezt büszkén és nyilvánosan vállalta is: férjes asszonyt szeretett, éjszakázott, ivott és nagyúri gőggel megvetett mindent, ami hétköznapi és kispolgári. „Én nem leszek a szürkék hegedőse, Hajtson szentlélek, vagy a korcsma gőze”. (Új vizeken járok)

III.             Vér és arany

Az Új versek sikere után a Vér és arany fogadtatása is hasonló volt. Hatvany Lajos, Ignotus és Bródy Sándor szerint a korszak legfontosabb alkotása. 1906-7 között Ady egy évig él Párizsban a Budapesti Napló tudósítójaként. A kötetben továbbfejleszti a korábbi kötet ciklusainak tematikáját, és új témák is megjelennek.

A kötet szerkezete

 Ady már az Új versekben kialakítja jellegzetes kötetrendezési koncepcióját, amelyet a későbbi köteteiben is követ:

  • A köteteket ciklusokra osztja, amelyeket a tematika tart egybe (l. fenti ábra)
  • A ciklus címadó verse kb. a ciklus közepén foglal helyet
  • Az egész kötet címadó verse pedig a kötetnek kb. a közepén.

 A Halál rokona

 A ciklus költeményei mély rokonságot mutatnak a francia szimbolisták költészetével. Fő témájuk „az Én” definiálása (A Hotel-szobák lakója, Egy ismerős kisfiú, A percek aratója, A Halál rokona). A kötet első verse, Az anyám és én szoros rokonságot mutat baudelaire-i elátkozottság élményével.

A dekadencia adja meg a költemények alaphangját:  sokféle visszatérő motívum kapcsolódik ehhez az életérzéshez: az ősz-versek (Három őszi könnycsepp, Az őszi lárma, Párisban járt az ősz) hangulati elemeikkel, témájával, temetés-képével a Sírni, sírni, sírni, nehezen értelmezhető szimbolikájával A fekete zongora. A kötet címadó versének (A Halál rokona) egyes képei, jelzői, motívumai sűrítve mutatják be a dekadens világlátást.

 A magyar Messiások

 Ady nemcsak az új, divatos, nyugatos lírát akarta költészetünkben meghonosítani, számára ugyanolyan fontos volt a magyar hagyományokból való táplálkozás is. A magyarság-kérdést azonban nem a korban divatos szempontból közelíti meg, távol áll tőle a régi magyar dicsőség hangoztatása, a színes frázisok, az idilli magyarság-kép.

Ady magyarság-versei tragikusak. Az Új versekben fő mondanivalója az elmaradottság (A magyar ugaron, A Hortobágy poétája és A Tisza-parton). Ez a téma fejlődik tovább A magyar Messiásokban.

A ciklus első költeménye – Beszélgetés egy szekfűvel – a költő és a közösség ambivalens viszonyát vázolja fel. A magyar Messiások hiábavaló küzdelem, a megváltás lehetetlenségének kifejezője.  Ady gyakran állítja szembe az elmaradottságot (Hepehupás vén Szilágyban) Párizs intenzív szellemi életével (Páris az én Bakonyom). A költőt hazafiatlansággal vádolóknak válaszként, sértetten  írja: Én nem vagyok magyar? A magyar sors tragédiáját fejezi ki A Duna vallomása. A Duna-parton sohse éltek/ Boldog, erős, kacagó népek?

Az ős Kaján

 A francia szimbolisták a szimbólumot tették a költemények fő szervező elvévé. Ady szimbólumai nem olyan nemzetköziek, mint a franciáké. Jellegzetesen magyar szimbólumrendszert teremt: szimbólumként kell értelmeznünk a versekben előforduló helyeket (Az alvó Csók-palota) és személyeket (Jó Csönd-herceg előtt). Szinte mitológiai alak az általa teremtett  disznófejű nagyúr, vagy Ős Kaján. Ez utóbbi versében a költőistent, a magyar Apollót teremti meg. A játszma szimbolikus rétegei többszintűek: a vetélytárs egyben „apám, császárom, istenem”, a küzdőtér a kocsma. A „száll Keletről tovább Nyugatra” a „pogány dalok” diadalútját jósolja.

Mi urunk: a Pénz

 Ady Pénz-versei teljesen új télmát hoznak a magyar irodalomba. Ady párizsi tudósítóként ismerte meg a  nyugati világváros működését, a tőzsdét, a pénz mindenhatóságát. A pénz számára sokjelentésű szimbólum, amiért az ember eladja a lelkét (A nagy Pénztárnok), de általa istennek érzi magát (Mi urunk: A Pénz). Vér és arany – a címadó költemény középpontjában a vér és az arany szimbóluma áll: a dics, a dal, a rang a bér az arany, a kéj liheg vagy kín hörög a vér képzetét keltik fel (ez utóbbiak a dekadenciával is kapcsolatba hozhatók. Az „arany” a felfokozott, intenzív élettel kapcsolatos más Ady-versekkel is kapcsolatba hozható (Élet-szimbólum): a vér és az arany így a teljes, mélységéig megélt élet középpontjává, leglényegesebb elemévé válik (ez a Minden). A dekadencia mellett (vele szoros összefüggésben) megjelenik vitalitás, életszeretet, pl.  Sírás az Élet-fa alatt.

A Léda arany szobra

 Az erkölcsös, ártatlan, érintetlen nő korábbi ideálja idejétmúlt lett,  a nők értéke az erotika, a szexuális vonzerő. A nő karakteres, öntudatos,  uralkodó, alapvető szerepe már nem az, hogy a férfi gyermekeinek anyja vagy a háztartás vezetője legyen, hanem partner, szerető, egyenrangú társ. Ady leplezetlenül (a korban botrányos módon) beszél a testi szerelemről (A Léda arany szobra, Jöjj, Léda, megölellek).   Léda-verseinek meghatározói az erotika, az ambivalencia,  a férfi lelki és testi kiszolgáltatottsága: mindennek így együtt nincs hagyománya a magyar irodalomban.  Kifejezőeszközei expresszívek, szokatlanok,  szakít a szerelmi líra korábbi sablonjaival.

A Holnap elébe

 Ady teljes mértékben a tudatában van annak, hogy új hangot hoz a költészetbe. Megteremtette önmaga mítoszát, olyan felfokozott küldetéstudat jellemezte, mint Petőfit. (A Holnap elébe). Saját maga szerepét, fellépését rendkívülinek  tartotta, gőggel szól az őt nem értők vagy bírálók csoportjához (Így szólna a szóm). A költő hivatást szent megbélyegzettségnek tartja (A bélyeges sereg) költői magatartásának legjellemzőbb vonása a mégis-morál: ha tudja is, hogy harca eredménytelen lesz, akkor is meg kell tennie mindent.

A záró versben (Az Értől az Oceánig)  újra ars poeticát fogalmaz meg: költői nagyságát, költészetének távlatait méri fel.