I.                   A Nyugat és kora

A XIX. század második felében az európai kultúrtörténettel addig nagyjából lépést tartó magyar irodalom fejlődése megállni látszott. Az ízlésvilág meghatározója Gyulai Pál és az általa képviselt konzervatív népnemzeti iskola volt. A költészeti ideálnak még mindig Petőfi és Arany számított, holott az európai irodalomban már más szelek fújtak. Az új költészeti irányt jelképező Romlás Virágai kötet már 1854-ben megjelent, de Magyarországon sokáig nem volt hatása. Akik megpróbáltak a költészetbe új témákat és szemléleteket hozni, azok kiszorultak a hivatalosan támogatottak köréből (Vajda János, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő). A konzervatív irányt képviselő intézmények: az Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság.

Bár előzményei voltak, az igazi nagy irodalmi áttörést a Nyugat jelentette. Ugyan még fénykorában is csak 2000-es példányszámban jelent meg, sok támadója akadt a konzervatív irodalom és az egyház részéről, de a fiatal költők és írók közül alig volt olyan, aki a hatása alól ki tudta volna vonni magát.

1908-ban indult, Ignotus, Hatvani Lajos, Osvát Ernő és Fenyő Miksa szerkesztették, 1923-ban Babits és Móricz vette át a vezetését. Móricz 1933-ban kivált, s a lap még 1941-ig működött.

A Nyugat szerkesztésének legfőbb elvei a következők voltak:

  • nem kötelezte el magát irányzatok mellett, de az addigra kiüresedett petőfies népnemzetiséget nem népszerűsítette
  • elsőrendű követelménynek az eredetiséget és a tehetséget tartotta
  • sokáig politikamentes, de a háborúk ideje alatt a humanizmus mellett foglal állást
  • az új filozófiai és pszichológiai eredményeket is népszerűsítette (Nietzsche, Freud)
  • megteremtette a modern lírai nyelvet, amely az egész XX. századi lírát meghatározta

Ady Endre a Nyugat első nemzedékének nemcsak egy tagja, hanem vezéregyénisége volt.

II.                Ady Endre élete

1877-ben született Érmindszenten (mai Erdély) protestáns köznemesi családban. Hat ujjal született, amit a néphit a kiválasztottság jelének tartott (sámán). Középiskoláinak befejezése után (Zilah) jogot tanult Debrecenben, majd Nagyváradon újságíróskodott. Itt ismerkedett meg Brüll Adéllal, s itt kezdődött a nagyjából 10 évig tartó viszonyuk. Léda nagyvilági nő volt, tulajdonképpen ő ismertette meg a fiatal Adyt befolyásos emberekkel és Párizzsal. Ady élete során többször utazott Párizsba, itt ismerkedett meg az új művészeti irányzatokkal is. A Nyugat indulásáig 4 kötete jelent meg, köztük a legjelentősebb a Vér és arany.

A Nyugat indulásától kezdve a magyar irodalom meghatározó egyénisége lett, életmódjával és költészetének újszerűségével némelyeket felháborított, mások istenítették. Több támadás érte az egyház részéről erkölcstelenség miatt, az irodalompolitika részéről pedig hazafiatlanság miatt.

Verseskötetei (Az Illés szekerén 1908, Szeretném, hogyha szeretnének 1909, Ki látott engem 1914, A halottak élén 1918) szinte kivétel nélkül a magyar irodalom mérföldköveinek számítanak.

1912-ben szakított Lédával, 1915-ben feleségül vette ifjú rajongóját, Boncza Bertát (Csinszka).  Háborúellenes versei miatt támadták, a Nyugat kelt védelmére. Hosszas betegeskedés után 1919-ben halt meg.

III.             Ars poética és költészeti forradalom

  1. Életmódja

A magyar nyugatos költők többnyire átvették a francia szimbolisták szemléletét, stílusát, témáit – de csak költészetükben. Aki azt a bohém életmódot a valóságban is megvalósította, az szinte csupán Ady volt (a többiek „rendes” polgári életet éltek). Ady bohém módon élt és ezt büszkén és nyilvánosan vállalta is: férjes asszonyt szeretett, éjszakázott, ivott és nagyúri gőggel megvetett mindent, ami hétköznapi és kispolgári. „Én nem leszek a szürkék hegedőse, Hajtson szentlélek, vagy a korcsma gőze”.

  1. A francia szimbolizmus hatása

Ady teljes mértékben a tudatában van annak, hogy új hangot hoz a költészetbe. Költészetében az egyik leggyakrabban előforduló szó az „új”. Példát a francia szimbolisták adtak: Ady költészetére is jellemző a dekadencia (A Halál rokona), és a szimbólumok fokozott használata. Azonban Ady szimbólumai nem olyan nemzetköziek, mint a franciáké. Jellegzetesen magyar szimbólumrendszert teremt: szimbólumként kell értelmeznünk a versekben előforduló helyeket (Bakony, Mohács), a személyeket (Dózsa, Krisztus). Szinte mitológiai alakok az általa teremtett  disznófejű nagyúr, vagy Ős Kaján. A dekadencia helyét nagyon korán a korban nem jellemző vitalitás, életszeretet veszi át. Versei vallomások az Élethez, pl. Sírás az Élet-fa alatt.

  1. Híd Nyugat és Kelet között

Ady nemcsak az új, divatos, nyugatos lírát akarta költészetünkben meghonosítani, számára ugyanolyan fontos volt a magyar hagyományokból való táplálkozás is (nagyon szerette Balassit, Csokonait és Petőfit, az ő gondolataik átértelmezve fel-feltűnnek Ady költészetében). Költészetének egyediségét éppen ez adja. A magyarság-kérdést azonban nem a korban divatos szempontból közelíti meg, távol áll tőle a régi magyar dicsőség hangoztatása, a színes frázisok, az idilli magyarság-kép. Tragikus oldalról közelíti meg a kérdést: fő mondanivalója az elmaradottság, annak kifejezése, hogy ezer év alatt semmi nem történt. Ennek a gondolatrendszernek a legfőbb kifejező motívuma a Magyar Ugar, ide tartozó versei A magyar ugaron, A Hortobágy poétája és A Tisza-parton. Szívesen állítja szembe ezt az elmaradottságot Párizs intenzív szellemi életével (Páris az én Bakonyom, A Szajna partján). Költői magatartásában tiszteletre méltó, hogy bár érzi a lekezelő nyugati fölényt, látja az itteni barbárságot, mégis büszke szellemi rangjára.

  1. Küldetéstudat

Ady megteremtette önmaga mítoszát, olyan felfokozott küldetéstudat jellemezte, mint Petőfit. Saját maga szerepét igen fontosnak tartotta a magyar irodalomban.

Költői magatartásának legjellemzőbb vonása az, amit mégis-morálnak nevezünk: ha tudja is, hogy harca eredménytelen lesz, akkor is meg kell tennie mindent. (A mégis szó nagyon gyakran szerepel költeményeiben).

  1. Új témák

Új szemléletmódokat és témákat vezetett be a magyar irodalomba, költészeti forradalmát a következőkben látjuk:

  • a magyar szimbolista költészet egyik első képviselője
  • magyarságról alkotott képe ellenkezik a kortárs, idealisztikus felfogással
  • a szerelemről és erotikáról először ír egészen nyíltan, álszemérem nélkül
  • Pénz-versei teljesen új télmát hoznak a magyar irodalomba
  • Isten-versei rendhagyóak: egyenrangúként beszélget istennel, sőt dacol vele, ahogy egykor Balassi tette

A tétel keretében két ars poetikus Ady-verset kell részletesebben bemutatni.