Az egyszerű mondat egy tagmondatból áll. Ha nem hiányos mondatról van szó, akkor mindenképpen van egy alanya (rejtett is lehet) és egy állítmánya.

Ha egy mondat csak alanyból és állítmányból áll, akkor tőmondatnak nevezzük:

Pl. Anyu olvas.

A fenti tőmondatot bővíthetjük egyéb mondatrészekkel:

  • tárggyal (…könyvet olvas)
  • határozókkal (…a karosszékben, nyugodtan, szemüvegben…)
  • és jelzőkkel: (izgalmas könyvet, apu könyvét…).

A mondatbeli kapcsolatokat (szókapcsolatokat) három csoportra osszuk

A szókapcsolat (szintagma) a mondatban háromféle lehet

  • hozzárendelő: alany-állítmányi viszony
  • mellérendelő: a szókapcsolat minkét tagja egyenrangú és azonos szófajú, azonos mondatrészi szerepet töltenek be, pl. Vörös és fekete, Péter és Pál
  • alárendelő: a  szókapcsolat tagjai nem egyenrangúak,mondatrészi viszony van közöttük, egyik tagról rákérdezhetünk a másikra

Hozzárendelő szintagmák, alany és állítmány viszonya

  • Az igei állítmány – mellette gyakran rejtett alany, mert a ragozás utal az alanyra: Orvoshoz megyünk.
  • A névszói állítmány: Az apám orvos.
  • A névszói-igei állítmány: Az apám orvos volt. 

Alárendelő szintagmák fajtái

  •  tárgyas szószerkezetek: Látom a felhőket.
  • határozós szószerkezetek: Im, itt a szenvedés belül, de ott kívül a magyarázat (helyhatározók), A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap (időhatározók) stb.
  •  jelzős szószerkezetek: S áldó imádság mellett mondják el szent neveinket (minőségjelzős), Gyepszélen fejérlik Toldi Lőrinc háza (birtokosjelzős).

 A szintagma és a mondat

 A mondat szintagmatikus szerkezete a mondatban előforduló szószerkezetek hálózatát jelenti. A mondat szintagmatikus szerkezete két egységre oszlik: az alanyi és az állítmányi részre. A mondatokban hozzárendelő, mellérendelő és alárendelő viszonyok fordulnak elő, amelyet ágrajzzal is ábrázolhatunk.