A stíluseszközök a poétikai funkció legfontosabb összetevői. Legnagyobb arányban az irodalmi nyelvben fordulnak elő, de a köznyelvben is gyakran élünk díszítő elemekkel. A stíluseszközök két fő fajtája: a költői képek és az alakzatok.
A hasonlat (nem igazi költői kép, hiszen a teljes azonosítás nem történik meg, de ez a logikai kiindulópontja a költői képeknek. Két tagja van, hasonlító és hasonlított. Jellegzetes (de nem kizárólagos és kötelező) nyelvi eleme a mint kötőszó „Mint komor bikáé, olyan a járása”; (de raggal is kifejezhető): „Kóbor kutyaként jár a szél” (József Attila)
A költői képek:
- metafora:
hasonlóságon alapuló névátvitel, tagjai az azonosító (kép) és az azonosított (konkrét dolog). Lehet köznapi: „az üveg nyaka”, és lehet költői: „minden egész eltörött”
Típusai:
igei metafora: „szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik”
főnévi metafora: „ kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág”
melléknévi metafora: „boldog, szomorú dal”
MEGSZEMÉLYESÍTÉS: (esetenként külön, máskor az igei metafora speciális fajtájaként értelmezik): “fáradt lelkem égbe, testem földbe vágy”
2. allegória
hosszú szakaszon végigvitt metafora, ahol minden azonosítónak megvan az azonosítottja, és az elemek összefüggnek (pl. Baudelaire: Az albatrosz, Biblia: A magvető története, Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról)
- metonímia
érintkezésen alapuló névátvitel, az érintkezés lehet
- térbeli: azt beszéli a város….
- időbeli: dicső század
- anyagbeli: nincs egy rongyom se
- rész-egész (szinecdoché): „lélek az ajtón se be, se ki”
- szimbólum
költői kép, a metaforán alapul, de míg a metafora jelentése világos, vagy logikus, a szimbólum többértelmű, homályos, és nem könnyű (vagy nem lehet) megnevezni a hasonlóság alapját. (pl. Ady: Az ős Kaján, Verlaine: „A Romlás vagyok, a hanyatlás végi Róma”
A tételhez a stíluseszközök biztos felismerése szükséges. A fenti példákat lehet saját példákkal felcserélni.